ÜDVÖZÖLLEK!

Engedd meg, hogy bemutatkozzam!

P. Szabó István vagyok, táplálkozási tanácsadó, edző, masszőr, és az EGYELRENDESEN.BLOG.HU írója, de ez természetesen nem volt mindig így.

Közel húsz éven keresztül hivatásos táncosként éltem és dolgoztam /1. KÉP/, de valamikor 25 éves korom környékén elkezdtem azt érezni, hogy még akkor is folyamatosan hízok, ha naponta több órát mozgok, amely probléma később annyira elhatalmasodott, hogy néhány év szenvedés után kénytelen voltam úgy dönteni, hogy elhagyom a rivaldafényt.

Én, aki mindig is remekül éreztem magam a színpadon néha emberek ezrei előtt, lassan elkezdtem szégyellni magam és azt, ahogyan a testem akkoriban kinézett.

Amikor abbahagytam a hivatásos táncot, a hízási folyamat hirtelen felgyorsult, mígnem 2012-ben egy csodás nyári napon, egy amúgy remek tengeri hajóút közben, egy kedves barátom lefotózott. /2. KÉP/ Ez a fotó megváltoztatta az életem. Rádöbbentem, hogy az évek alatt, lassan és szinte észrevehetetlenül, milyen borzalmas változásokon ment keresztül a testem, hogy ahhoz képest a vagány, könnyed mozgású, csinos sráchoz képest, aki valaha voltam, mi lett belőlem.

75 kg volt a “versenysúlyom” még aktív táncosként, úgyhogy amikor hazaértünk a nyaralásból, első dolgom volt venni egy mérleget, amire aztán rövid hezitálás után rá is álltam. A digitális számláló pont 120 kg-ot mutatott. Tényleg éreztem, hogy baj van, hogy nem vagyok már karcsú, de a tudat, hogy 45 kilóval voltam több, mint legjobb időszakomban, egészen letaglózó élmény volt számomra…

Természetesen már azelőtt is olvastam fogyókúrás cikkeket és próbálkoztam mindenféle diétákkal. Ma viszont már biztosan tudom, hogy leginkább ezeknek a rossz diétáknak köszönhetem, hogy ennyire meghíztam, hiszen természetesen én is elkövettem minden általános hibát, leginkább azáltal, hogy elhittem azt a sok sületlenséget, amit a különféle magazinok "fogyókúra" címszó alatt megírtak.

Az akkoriban általános vélekedések mentén magam is nekiláttam naponta ötször enni, meg számolgatni a kalóriákat, meg még többet mozogni, aztán 6 után már nem enni, majd lúgosítani, sőt egy ideig még vegetáriánus is voltam. Kipróbáltam az Atkins diétát, meg a szétválasztót, meg a vércsoportot is, de igazán egyikkel sem mentem semmire - azon kívül, hogy már rettenetesen fájtak az izületeim a sok kocogástól - úgyhogy kezdtem attól félni, hogy soha az éltebe nem fogok tudni lefogyni, és hogy az egész az én hibám, mert nincs akaraterőm, falánk vagyok és lusta. Ennek a gondolatnak persze az lett az egyenes következménye, hogy szép lassan egyre jobban gyűlöltem magam.

2014-ben, végső kétségbeesésemben úgy döntöttem, hogy elvégzek egy Sporttáplálkozási Tanácsadói Tanfolyamot, abban a reményben, hogy talán végre rálelek a hiányzó láncszemre, ami eddig nyilván elkerülte a figyelmem, és attól a pillanattól kezdve majd már mint kvázi “szakember” sokkal tisztábban fogom látni a problémát, és majd minden egycsapásra megváltozik. De sajnos nem ez történt, ugyanis “szakemberként” is ugyanazokat az alaptételeket tanultam, mint amelyekről már amúgy is tudtam, hogy nem működnek. Persze ezekről nem csak én tudtam, és nem csak saját tapasztalatból, hanem minden statisztika egyértelműen megmutatta, hogy az ezen az elven indított fogyókúrák hosszú távon 99%-ban eredménytelenül, azaz visszahízással végződnek, mégis ugyanezeket a koncepciókat tanították a masszőr iskolákban, amikor masszőrnek tanultam, a sportoktatói képzésemen, és az összes többi edzői képzésen is, ahol csak téma volt a táplálkozás, és ugyanezt tanultam akkor is, amikor hazatérve Magyarországra elvégeztem egy szakács-iskolát is, de ekkor már egyáltalán nem érdekeltek a konvencionális táplálkozástudomány unásig mantrázott, elavult tételei, mert közben - amint a 3. KÉPEN is látható - rátaláltam a helyes útra...

A TANÁCSADÁSI GYAKORLATOMRÓL:

Amit pedig fontosnak tartok itt elmondani, az az, hogy mindannyian máshonnan jövünk, más táplálkozási múlttal, -szokásokkal rendelkezünk, más a genetikai örökségünk, a hormonális működésünk, az anyagcserénk...stb., azaz a szervezetünk máshogyan reagál, vagy reagálhat az élelmiszerekre, ezért kijelenthető, hogy nem létezhet, és nem is létezik mindenkire egyformán érvényes, működő táplálkozási koncepció, hanem azt minden esetben, ténylegesen személyre szabottan kell kialakítani! Ezért soha, semmilyen körülmények közt nem adok előre megírt étrendet, és nem is javaslom semmilyen olyan "általánosított" étrend követését, melynek összeállítását nem előzte meg a konkrét személy táplálkozási szokásainak, illetve az élelmiszerek egyedi hatásmechanizmusainak megfigyelése, elemzése, illetve nem javaslom más "általánosított" diéták alkalmazását sem!

Ahhoz pedig, hogy ezt a bizonyos személyre szabott táplálkozási koncepciót közösen kialakíthassuk, elengedhetetlenül szükségesek bizonyos mérési adatok (pl.: testsúly, csípőbőség, derékbőség, combbőség, zsírszázalék, BMI, vércukorszint...stb.) és az egyén táplálkozási szokásainak pontos ismerete egy úgynevezett étkezési napló segítségével, melynek lényege a napi tápanyag-, illetve folyadékbevitel teljes, pontos, és őszinte rögzítése. Ez az étkezési napló és a lehetőségek szerint naponta elvégzett mérések az első lépések az életmódváltás útján, melyek segítségével megtudhatjuk, milyen napi hibák, hiányos ismeretek vezettek az esetleges rossz közérzethez, súlyproblémákhoz, vagy egészségkárosodáshoz.

Nem véletlenül írtam az előbb "életmódváltást", nem pedig "fogyókúrát", ugyanis - mint ahogyan már említettem - mára egyértelműen bizonyított, hogy a kúraszerű, hirtelen, illetve időszakos táplákozási koncepcióváltások majd minden esetben kudarcra vannak ítélve, rájuk a szervezet az úgynevezett "jojó effektussal" válaszol, hatásuk pedig kifejezetten egészségkárosító.

Az egészségessé válás, a fogyás, illetve bármilyen súlykontroll egyetlen lehetséges módszere az, ha az egyén végérvényesen megváltoztatja azon rossz szokásait, beidegződéseit melyek a pillanatnyi "negatív állapot" eléréséhez vezettek.

Ha az egyén csak időszakosan, kúraszerűen változtat ezen szokásain, beidegződésein, az elért eredmény - ha egyáltalán lesz ilyen - is csak időszakos lehet, azaz amint az egyén visszatér a kúra előtti szokásaihoz, beidegződéseihez, azzal természetesen visszaáll az a bizonyos "negatív állapot" is.

Ahhoz, hogy a szervezet minden változtatást megfelelően integrálni tudjon, időre van szüksége, ezért sohasem javaslok gyors és teljes étrendi változtatásokat, hanem azokat mindig fokozatosan, lépésben vezetem be. Hiszem, hogy csakis a lassú fogyás a jó fogyás! Minél lassabb a súlyvesztés, annál biztosabb, hogy hosszú távon is tartható lesz az eredmény, és ennek nem pusztán biológiai, de pszichés okai is vannak, ugyanis nem csak a testnek kell elfogadnia a változást, hanem az elmének (a léleknek) is!

Számomra fontos és szerintem praktikus is, hogy nálam a gyakorlati tanácsadás fő része általában írásban történik, méghozzá azzal a szándékkal, hogy az akár többször is értelmezhető-, vagy később is visszakereshető legyen, így annak információtartalma semmilyen részletében ne vesszen el. A programban alkalmazott szükséges lépéseket, változtatásokat, illetve azok “tempóját” a “kórtörténet” pontos ismerete nélkül nem tudjuk előre meghatározni, ezért nem is tesszük.

A program alapja a pontosan és őszintén vezetett étkezési napló, melyet a program ideje alatt - a hétvégék és az ünnepek kivételével - minden egyes nap kielemzek/kielemzünk, levonva a szükséges következtetéseket, és azok szellemében alakítjuk ki a valóban személyreszabott életmódváltás pontos módját és menetét.

A naplókat elsősorban egy megosztott Google Calendar-on keresztül alakítjuk közösen, ám ha valaki számára az ilyesmi technikailag túl bonyolult, akkor a napi kommunikáció folyhat akár emailen, Facebook messenger-en, vagy bármi máson keresztül is.

Ha mindezek felkeltették az érdeklődésedet, és szívesen tovább lépnél, kérlek, töltsd ki a kérdőíveket! (A kérdőívek kitöltése természetesen semmilyen kötelezettséggel nem jár.)

P. Szabó István