Úgy érzem, nem tartozom sehová.
Szeretet-kapcsolatomban nélkülem nehéz dolga lenne a másiknak (páromnak/gyerekemnek/barátomnak)
Fáj arra gondolni, hogy elhagyhatnak.
Bűntudatom van, ha nemet mondok valakinek.
Szeretem elkerülni a konfliktusokat.
Nehezen azonosítom be, hogy adott pillanatban mit érzek.
Nem tudom/szeretem kimutatni az érzéseimet.
Úgy élek, hogy a lehető legkevesebb embert mérgesítsek vagy idegesítsek fel.
Az én felelősségem is a szüleim házassági problémája vagy válása.
Ha sikerem van, akkor sokat számít nekem, hogy ezzel a szüleimnek örömet okozok-e.
Gyakran érzem magam kevesebbnek másoknál.
Gyakran elúszom az idővel.
Nem szeretek hibázni, és tartok is tőle, hogy hibázhatok.
Kényelmetlenül érzem magam közösségben.
Úgy érzem, muszáj “letennem valamit az asztalra” vagy elsőnek lennem.
A munkában még mindig nem találtam meg a helyem.
Inkább álmodozom a jövőmről, mint lépéseket teszek érte.
Úgy érzem, a származási családom lelki teher is számomra.
Zavar, hogy a szüleim nem bíznak meg bennem és nem hisznek nekem.
Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz velem, ha a szüleim egyszer meghalnak.
Bűntudatom van, ha épp nem tudom felvenni a csörgő telefont.
Nem jó érzés, ha nem lájkolnak elegen a facebook-on.
