A településnek számos meghatározása létezik a hazai és a nemzetközi szakirodalomban, joganyagban.
A Központi Statisztikai Hivatal közel egy évtizeddel ezelőtti meghatározásában "minden lakott hely település" volt.
Ebből indult ki egy településügyről készülő jogszabály-tervezet 2001/2002-ben, valamint abból, hogy a magyarországi polgári felemelkedés idején, a XIX. század végén, illetve jelenleg is szerte Európában, a községekről - a település egyik fő típusáról - szóló törvény volt és ennek egyik fejezete foglalkozott csak az önkormányzattal.
Az 1990-es évekre az akkori politikai és a közigazgatási - a tanácstörvényen felnőtt akkori szakjogászi gárda - közgondolkodásában egyre inkább a "település önkormányzata", majd később még inkább csak az "önkormányzat" definíciója, meg a lakosságszám volt a fő rendező elv, szabályozási szempont.
Lett tehát az önkormányzati törvény ("1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról"), ami bár használja a település fogalmat, de nem definiálja.
A szabályozási gyakorlat, a közbeszéd a "települést" sokszor behelyettesíti, egyenlőnek veszi annak önkormányzatával. Ezzel akarva, nem akarva az országos politika túlságosan rávetül a helyi politikára.
A település azonban mégis csak egy olyan lehetárolt tér, amely egy embercsoportnak ad életteret: számukra lakhelyet és másokkal együtt munkahelyet, illetve megint másoknak (turistáknak, bevásárlóknak, stb.) átmeneti tartózkodási helyet. További összetevői a már meglévő vagy ez embercsoport által létrehozott mesterséges környezet meg a létező és az általa is alakított természeti környezet.
Mindezek együttese a település. Ez az "együttes" pedig úgy működik mint egy élő organizmus: keletkezik, fejlődik, visszafejlődik, megújul és előfordul, hogy elhal.
A település tehát elsősorban élő organizmus, ami lényegi minőség, létezés, szubsztancia a közigazgatás és a politika számára is.