Válaszoljátok meg a kérdéseinket és nyerjetek!

Tájékoztatás a játék menetéről: 

A sétafüzet segítségével kitöltött feladatlapokat a következő módokon adhatjátok le: 

- bedobhatjátok a megyei könyvtár földszintjén elhelyezett dobozba 

- belehelyezhetitek a biblioboxon keresztül visszaadott könyvbe 

- online is kitölthetitek az egyes sétafüzetekhez kialakított űrlap segítségével 

- postai úton visszaküldve a következő címre: Eötvös Károly Megyei Könyvtár, 8200 Veszprém, Komakút tér 3.

Néhány feladat esetében választhattok, hogy online források használatával, vagy könyvtári könyvek segítségével oldjátok meg azokat. Ebben az esetben EKF-akciós könyvtári beiratkozás szükséges.

Kérjük, a feladatlap kitöltése után a kikölcsönzött könyvet/könyveket juttassátok vissza könyvtárunkba. Ezt megtehetitek nyitvatartási időben a központi könyvtár földszintjén, vagy bármikor bedobhatjátok a Cholnoky-lakótelepen elhelyezett biblioboxunkba (Veszprém, Rózsa utca 48. előtt).
A beérkezett feladatlapok kitöltői közül 2023 decemberében kisorsoljuk a nyerteseket, akiket e-mailben értesítünk.

A nyereményeteket személyesen, vagy postai úton vehetitek át.

*A beküldött feladatlapokat intézményünk a játék végéig őrzi.
Itt olvashatja Adatkezelési tájékoztatónkat: bit.ly/3FDEQ5n

Toldi Éva: Szent Imre nyomában Veszprémben. Veszprém, 2007.

László Péter: A veszprémi Szent Imre szobor, Erdey Dezső alkotása In: A Veszprém megyei múzeumok közleményei. 24/2006. 263-283. old.

Magyar Zoltán: A liliomos herceg. Budapest, 2008.

Szent István király intelmei és törvényei. Budapest, 2010.

Szent Imre legendája. Veszprém, 1995. (Reprint. Eredeti kiadás: Athenaeum, 1930.)

Gutheil Jenő: Veszprém, Szent Imre városa. Adatok Veszprém Szent István-kori történetéhez. Veszprém, 1994. (Reprint. Eredeti kiadás: Veszprém, 1930.) 

Magyar Zoltán: Szent István hagyományok Veszprém vidékén.
In: Veszprémi Szemle 65. szám (2022. 2. sz.) 54-65. old.

Ferencz Csaba: Szent István király koronája, Budapest, 2002.

Boldog Gizella királyné – az egyházmegye alapításának 1000., Szent István és Boldog Gizella házasságkötésének milleniumi és a honfoglalás 1100. évfordulójának tiszteletére. Veszprém, 1996.

Kovács Győző Gyula: Veszprém időjárása és éghajlata I. A meteorológiai megfigyelések kezdete (Veszprémi Szemle Könyvek) Veszprém, 2010.

Eötvös Károly Megyei Könyvtár – Vár utca, Szent György-kápolna – Benedek-hegy – Szent Katalin kolostorrom – Jókai utca – visszatérés a belvárosba

Szent Imre legendáját valószínűleg egy századdal később jegyezhette le a veszprémi egyházmegye első ismert író- és vendégdiákja, Fulkó. (Más források szerint Mór pécsi püspök vettette papírra).
Kezdetben Kálmán király öccsénél, Álmos hercegnél diákoskodott. Majd Szerafin esztergomi érsek szolgálatába állt és öt különböző veszprémi püspök irodájában is dolgozott. Hosszú hivatali ideje alatt, a Veszprémben, Pannonhalmán és Esztergomban hallott híreket jegyezte fel Imre hercegről, ezek közt Imre életének legnagyobb eseményét, a veszprémi „nagyon régi és ódon” Szent György egyházban átélt látomást.

„Imre herceg egy szolga kíséretében egy alkalommal a veszprémi Szent György-templomban időzött, s ,,ottan imádságnak adván magát szívében elmélkedék, mi legyen... a legkedvesebb áldozat, amelyet Istennek fölajánlhatna. Hirtelen nagy tündöklésű világosság körülfénylette az egyháznak minden helyeit... s isteni szózat hallatszik: Felette dicséretes a szüzesség; kívánatos kívánom én, te elmédnek és testednek szüzességét, ezt ajánld nékem, eme szándékodban mindvégig megállj!’’ -- Imre válasza: ,,Úr Isten, Te ki vagy mind az egész világnak gondviselője és az emberi erőtlenségnek segítője, ki elragadod a fejedelmek lelkét, aki rettenetes vagy a földnek királyai előtt, végezd el kedvedet bennem.”  

 (forrás: Diós István: A szentek élete https://archiv.katolikus.hu/szentek/1105.html)

A Szent Mihály Székesegyház mellett található Szent György-körkápolna előtt áll Szent Imre herceg szobra.

A 15. század második felében Vetési Albert veszprémi püspök újíttatta fel
a kápolnát.
Piszkei vörös mészkő oltárt és a címerével ellátott domborművet készíttetett.
A 19. századra a kápolna felépítménye lepusztult, alapfalai a székesegyház járószintjénél közel egy méterrel mélyebben maradtak meg.
Ottléte csupán írásokból volt ismert.

A kápolna feltárását 1957-ben Hungler József tanár, helytörténész kezdte meg, majd H. Gyürky Katalin régész fejezte be.

Cholnoky Jenő veszprémi geológus-tanár a Veszprém című 1938-ban kiadott könyvében így mutatja be e dolomitegységet: „A Buhim-völgy és a Jókai utca árka közt emelkedik a Vár kis keskeny fennsíkja, s ennek a nyúlványa a Szt. Benedek-hegy éles sziklataraja. Csak éppen az útnak van helye a tetején, egyébként ház építésére alkalmatlanul keskeny. A Vár magasabb felszínétől kis benyergelés választja el a Szent Flórián szobornál.
A Szent Benedek-hegy valóságos látványosság. Nyugati oldala egészen függőleges, sőt egy helyen túlhajló. Ez volt az öngyilkosok sziklája, innen vetették le magukat a szikla alatt lévő kis ház udvarára. … A nyugati oldal függőleges szikláinak felső részén jól lehet látni az eldolomitosodott márga vízszintes rétegeit.

A Szent Benedek-hegy keleti oldala sokkal kevesebb szelet kap, azért valamivel lankásabb, nagy részben gyepes a lejtője-, s a sziklák nem omlanak.
Ezért a hegy lábánál olyan házikók vannak, amelyek félig bele vannak ásva
a dolomitsziklákba. … A hegy tetején végigvezető út fehérlik.
Második harmadában áll az új kereszt.
Ezt az ott volt, egyszerű kis mauzóleum helyére állították. A kis négyszögletes mauzóleumot, sajnos, néhány évvel ezelőtt lebontották.” A Benedek-hegy 30 méter magas dolomitja gyümölcsös, legelő, későbbiek során temető volt. A 19. század végén állt még egy emlékkő a hegy platóján, melyet a török elleni csatában elesett hősöknek állítottak. 1903-ban Laczkó Dezső a Város Szépítő Egylettel végzett kutatásai során egy négyszögletes csúcsalakú toronyra, zömök kőkeresztre találtak. A következő évben a romot elbontották, s helyére a Veszprémi Káptalan kőkeresztet állíttatott.

„Míg hazánk első apácazárdája, a görög apácák monostora a városon kívül, jó pár száz lépésre a Margitszeg városrész nyugati szélétől a Veszprémvölgy kies ligetében állott, a Szent Katalin kolostor a város belterületén, a váralján,
a Benedekhegy sziklája alatt a „Zentkatherina azzonzege” (Szent Katerina asszonyszege), vagyis épp a kolostorról elnevezett Szent Katalin városrészben volt. A kolostort Bertalan veszprémi püspök (1226-1244) alapította, […]”

„A Szent Katalin zárda kerek háromszáz évi működés után a török időkben enyészik el. Romjait, egyházának falmaradványait és a kolostor alapfalait ott találjuk nyugatra a Benedekhegy északi ormától. A Szent Katalin egyház terméskőből épült romfalain kőből faragott faloszlopok és gyámkövek láthatók, míg a templomfal északi oldalán a hozzáépített kolostori kápolna 3 és fél csúcsíves faltere látható.[…]” 

 (forrás: Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém)

A kolostornak két híres lakója is volt, a stigmatizált Magyar Boldog Ilona nővér és IV. Béla lánya, a későbbi Szent Margit. 

A templomromok déli szomszédságában az egykori kolostor alapfalmaradványait elsőként 1936-ban Rhé Gyula tárta fel.

A Jókai utca régen a város főútjának számított, Esztergom és Buda felől Városlőd és Pápa irányába vezetett el a vár alatt. Mesterek utcájának is hívhatták volna, hiszen működött itt pék, csizmadia, asztalos, bognár, kékfestő, lakatos, könyvkötő, mészáros. Több borospince és étterem is várta a látogatóit.
Az utca rendkívül nagy forgalmat bonyolított egészen 1937-ig, amikor a völgyhíd átvette a városba vezető szerepet.

A légvédelmi bunker 1937-1940 között épült német tervek alapján a Magyar Nemzeti Bank megbízásából. Bár elsődlegesen a bank trezorjaként működött, már ekkor is hármas funkciót töltött be: a polgári védelem számára létrehoztak benne kórház- és óvóhelyet, valamint itt volt a légvédelmi irányítás központja is.
A földalatti bunker alapja körülbelül 6000 négyzetméteres, 21 méterrel a föld szintje alatt, három fő és három keresztvágatból áll. A dolomitba vájt, kibetonozott pincerendszer kb. négyezer ember számára tudott menedéket biztosítani, akik számára egy támadás esetén a teljes lezárás mellett is egy hónapra lehetővé vált 

a túlélés. 1945 márciusában két hónapon át betegeket ápoltak a kórházi részlegben. 

1944. november 5-től december 8-áig itt őrizték a koronaládát, melynek tartalma ekkor: a Szent Korona, a jogar, az országalma és a koronázási kard, egy, 

a koronából származó aranyszilánk (üvegcsőben) egy levélhez fűzve, valamint egy aranydarabkára fűzött csiszolatlan zafír I. Géza korából. Ugyanide menekítették 

a koronaőrök Budapestről a Szent Jobbot tartalmazó ládát is.

Egy dombormű emlékeztet az eseményekre, amit a bejáratnál helyeztek el.
Az emlékmű felirata: „Itt őrizték a magyar Szent Koronát és a Szent Jobbot 1944. nov. 6. és dec. 6. között.”

„Délelőtt enyhe déli szél lengedezett, s a láthatáron szanaszét felhőfoszlányok mutatkoztak. A barométer zérus fölött /!/ egy fokot, a hőmérő 10°R-ot (12,5°C) mutatott. Délidő után DNy-on sötét felhőket és erős záport lehetett látni, amik ½ hatkor érkeztek Veszprém fölé és ½ nyolcig olyan felhőszakadás zúdult a városra, hogy a megduzzadt Séd patak kiáradt vize elhordta az útjába eső utakat és rombadöntötte a házakat. A partmenti kerteket a Séd áradása és a szomszédos halmokról leömlő zuhatag kővel és kavicsréteggel borította el; egyrészt az utat és a kőkerítéseket ledöntötte. A püspökségi és Kapuvári-féle kert, az Északabbra fekvő kertek, valamint a mi kertünk is a szemináriumi kert szomszédságában kővel és iszappal volt borítva és kőkerítésünket három oldalról 40 öl (kb. 80 m.) hosszúságban újra kellett rakatnunk. A patakmenti majorsági kert deszkakerítése egyszerűen eltűnt. A Szent Anna kápolna ajtaját bezúzták a mindent elsöprő áradattól odasodort fatörzsek, a beömlő zuhatag megtöltve vízzel a kápolna kriptáját. A kriptát záró kőlapot is felemelte. A víz az oltár asztalának magasságáig megtöltötte a kápolnát, kiemelve helyükből a vízben úszó padokat és felforgatva a sekrestyében a szekrényeket.
Az Oltáriszentséget és a kápolna használható felszerelését másnap felhoztuk a mi templomunkba. A Kriptát a megyei orvos jelentésére a vármegye befalaztatta és a kápolna kitisztítása után csak pünkösdkor, e hó (május) 29-én lehetett is újból istentiszteletet tartani. Félő volt ugyanis, hogy a hosszabb időn át a vízben úszó hullák kifolyása ártalmat okozhat. Hasonló esetről Veszprémben emberemlékezet óta nem tudnak. A beomlott házaknak és az árvíznek 11 (tizenegy) emberélet esett áldozatul, ezeken felül az ármosta gödrökben egyes áldozatoknak csak testrészei kerültek elő.”