„A szerelemnek a sémája az, amikor az újszülött és az anya először egymás szemébe néznek és jó esetben kölcsönösen egymásba szeretnek. Ezt hívják az első kötődésnek. Na most, hogyha ezzel baj volt, akkor erre lehet emlékezni, és az ember úgy gondolhatja, érezheti, hogyha az anyám nem szeretett belém, akkor senki nem szerethet belém. Mert hogyha valaki belém szeretne, és rájönnék arra, hogy az anyám ezt nem tette, akkor az nagyon fájna. (...) Az emberek attól félnek a legjobban, hogy szeresse őket valaki. Szeretve lenni rendkívül veszélyes, mert rettenetesen fáj, amikor az megszűnik. Mégis, a legjobb úgy élni, hogy az ember sebezhetővé teszi magát. A maximum biztonság a börtön, amit körbefalazunk, akár azért, hogy bent tartsunk valakit, akár azért, hogy kint tartsunk valakit. Mindenképpen önmagunkat zárjuk be. Ha komolyabban belegondolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy a biztonság illúzió. Minden, amit azért teszünk, hogy ne kockáztassunk, a halál felé visz bennünket. Az élet életveszélyes, és ettől a kockázattól menekülni csak a halál felé lehet. Ha meg akarom védeni magamat annak a kockázatától, hogy szeretek valakit, az ára az lesz, hogy egyedül maradok.” FA

A megromlott kapcsolatokat ott lehet hagyni, nem kell örökké azokkal lenni, akikkel az ember elkezdte az életét. De vajon tényleg állandóan keresni kell a legjobbat, a legszebbet, a legszexibbet? Akkor mi a kötődés?

A csoportban a kapcsolatainkról beszélgetünk, egyrészt személyes történeteink megosztásával, másrészt úgy is, hogy ha kell, felhozzuk, ami köztünk, ott, a csoportban történik. Ez nem terápia, hanem etika - azaz, hogy hogy bánunk egymással -, politika, és kommunikáció.

IDŐPONTOK: 2024. febr. 7. szerda, febr. 12. hétfő, febr. 21.  szerda, és febr. 26. hétfő, mindegyik alkalommal  18:30-21:00 között (10 perc szünettel)