A nedves réteken fészkelő, ritka, fokozottan védett haris szintén a „ráérős” vándorok közé tartozik. Az alábbi, 20. század elején született írás rámutat arra, hogy milyen keveset tudtak akkoriban a rejtett életmódot folytató haris vonulásáról.
- Figyelj! Ha megdobom kővel, felrepül?
- Nem, mivel nem tud repülni vagy csak gyengén.
- De hát ősszel Olaszországba költözik. Hogy csinálja akkor?
- Nem tudom.
- Mit mondanak a zoológusok?
- Semmit.
- Gondolod, hogy átrepül az Öresund-tengerszoroson, keresztülszeli Németországot, átrepüli az Alpokat, vagy pedig a Szent Gotthárd-alagúton át megy?
- Nos, Brehm egy pár pacsirtával számol minden egyes hold szántóföldön vagy réten; ha két holdanként számítunk egy-egy pár harist,akkor az országban tavasszal 5 millió haris van! A tojó 7-12 tojást rak nyáron, így őszre 35 millió haris van az országban. Nem kellene észrevenni őket, amikor átrepülnek a tengerszoros felett?
- Nem tudom megmagyarázni. Egy rosszul repülő madár nem képes átrepülni a tengerszoroson. Lehetséges, hogy megkerülik a Botteni-öblöt?
- Nem, mivel folyókon is át kell kelniük, és valaki csak látná őket, ahogy a lemmingeket is. Azonfelül Angliában 70 millió haris van ősszel, ők nem mehetnek szárazföldön.
- Akkor valami csoda történik.
(August Strindberg: A harisok csodája - részlet)
