Nagyapóék a kertben uzsonnáztak. A gyerekek kérték nagyapót, mutasson valami csudálatosat.
― Mutatnék ― felelte nagyapó ―, de ti mindig azt mondjátok a végén, hogy amit mutattam, nincs rajta csudálkozni való. ― Hát csak mutasson valamit! ― Adjatok ide három szem cseresznyét! A gyerekek odateszik a cseresznyét a nagyapó elé az asztalra. ― No hát nézzétek: én itt ezt a három cseresznyét a szemetek előtt megeszem. Nézzétek meg jól, hogy milyen ez a három szem cseresznye, hogy aztán kicserélésre ne gondoljatok. Megnéztétek? ― Megnéztük. ― Hát megeszem. Utána azt mondom háromszor: kakukk! kakukk! kakukk! És a három szem cseresznye annak a kalapja alatt lesz, akinek akarjátok. S nagyapó megette a cseresznyét. ― Hát kinek a kalapja alatt legyen? A gyerekek mind a maguk nevét kiáltották. Végre, hogy így nem lehetett választani, megegyeztek abban, hogy Péternek a kalapja alá kerüljön. ― Gyere ide, Péter, hadd mondjam rád háromszor, hogy: kakukk! kakukk! kakukk! Péter odamegy.
― No, tedd fel a fejedre a kalapodat. Péter föltette. Nagyapó erre rákiált: kakukk! kakukk! kakukk! — Azzal lekapja Péter fejéről a kalapot és a maga fejére teszi. Így került a cseresznye Péter kalapja alá.
(Gárdonyi Géza: Cseresznye)