Az irányzat Franciaországból indult, viszont Európa különböző országaiban más-más időben és eltérő tartalmakkal jelentkezett. A művek alapvető jellegzetessége a szabályosságból és arányosságból fakadó harmónia. Továbbá egyszerű, világos szerkezetre és formára törekszik. Főbb magyarországi képviselői: Kölcsey Ferenc, Kazinczy Ferenc.

A 18. század második felében a barokkból kinövő stílus. Az emelkedett és súlyos nyelvi formákkal szemben a játékosságot, a derűt sugárzó stílusformákat kedveli. Aprólékosság, kecsesség és finomság a jellemzője. Magyarországi képviselője Csokonai Vitéz Mihály.

Nevét az érzelmek kultuszáról kapta. Átmenetet képzett a klasszicizmus valamint a romantika között. Jellemzően a líra műnemére volt erőteljes hatással, hiszen az érzelmeket tudta a legjobban kifejezni. Gyakori témái: az érzelmi lázadás, a be nem teljesült vágyak miatti sóvárgás és a lemondás.